A prosztata vagy más néven dűlmirigy heveny, magas lázzal, hidegrázással, levertséggel, szeptikus tünetekkel járó gyulladásos betegsége a heveny prosztatagyulladás (akut prostatitis). Az általános tünetek mellett, fájdalmas, csípő, gyakori vizelés jelentkezik. Gennyes vizeléssel mindig és gyakran vérvizeléssel is jár, de nem ritka a nehéz vizelés és a teljes vizelési képtelenség sem. Az akut prostatitis gyakrabban alakul ki a nehezített vizelési panaszokat okozó jóindulatú prosztatanagyobbodás (benignus prostata hyperplasia), vagy állandó katéter mellett. A többi urológiai gyulladással ellentétben itt az esetek jelentős részében a szervezet egyéb gyulladásos szerveiből, a véráram útján kerül a prosztatába a baktérium, bár a húgycsövön keresztüli fertőzési kapu szerepe is fontos.
Az urológiai betegségek közül a krónikus prostatagyulladás (prostatitis chronica) tünettana a "legszínesebb". Éppen a rengeteg apró, de bizonytalan jel, panasz miatt a végső diagnózis nehéz, sokszor csak későn születik meg, a beteg is csak hosszú idő után fordul orvoshoz. Gyakori betegség, amely legtöbbször húgycsőgyulladással és krónikus ondóhólyaggyulladással társul. A bizonytalan alhasi panaszok, vizeléskori enyhe csípő érzés, húgycsőtáji viszketés, gyakori vizelés mellett heretáji érzékenység, a keresztcsontba, deréktájra sugárzó fájdalom, húgycsőfolyás szerepelhet a tünetek között. A hosszú ideig, hónapokig fennálló panaszok után nehéz vizelés, merevedési zavar, korai magömlés jelentkezhet.
A kezelés és a teljes gyógyulás elérése annál nehezebb, minél később fedezik fel. Kezelésében kulcsfontosságú a kórokozó kimutatása, mely az eseték több mint 95%-ban baktérium. Ez steril pohárba levett prosztata masszázs utáni vizelet és szükség esetén középsugaras vizelet bakteriológiai tenyésztésével lehetséges. Az ejakulátum tenyésztésének jelentőségéről megoszlanak a szakirodalomban a vélemények, mert a húgycső egészséges férfiakban sem steril, így a vizsgált minta értékelését befolyásolhatja a húgycső saját baktériumflórája.
A baktérium kimutatására nem létezik 100%-os módszer. Ennek az az oka, hogy a prosztata szövetét sok millió apró mirigy és az azokhoz tartozó kivezető csatornácska alkotja. A prosztatába bekerülő és abban megtelepedő baktérium, amely sokszor a mirigyvégkamrákban szaporodik, nem közlekedik közvetlenül a vizelettel vagy az ondóval, így nem várható el, hogy ezekből mindig kimutatható legyen. Mindenesetre mindig meg kell próbálni és az esetek 60-70%-ban sikerül az előbbi vizsgálatokkal azonosítani a kialakulásért felelős kórokozót.
Nagyon fontos a betegeket felvilágosítani, hogy nem mindig tudjuk laboratóriumi eredménnyel bizonyítani a betegséget, csak a panaszok, tünetek és a prosztata állapota alapján. A kezelés stratégiája a kimutatott kórokozótól, vagy ha nem sikerült kimutatni a tünetektől és a prosztata tapintási leletétől függ. A hosszútávú, célzott antibiotikumterápia elengedhetetlen, amelyet gyulladáscsökkentőkkel, a vizelet ürítését segítő, úgynevezett alfa-blokkoló gyógyszerekkel és fitoterápiumokkal (gyógynövények) lehet kiegészíteni. A kezelést lehetőség szerint a tünetek megszűnéséig végezzük, majd tenyésztési kontrollvizsgálatokkal ellenőrizzük a baktériumok sikeres kiírtását.
Prosztatagyulladás esetén javasolt a bőséges 2-3 liter folyadékfogyasztás, kerülni kell a csípős, erős ételek fogyasztását és a tömény alkoholokat. A házaséletet nem kell tiltani, de bizonyos kórokozóknál az óvszer használata szükséges. A kezelés sajnos hetekig, gyakran hónapokig elhúzódik, melynek az a magyarázata, hogy nehezen érhető el a baktérium-ölő antibiotikumkoncentráció a prosztata szövetében. A kezelés során és az utána következő hónapokban is hasznos a prosztatára ható gyógynövények alkalmazása, melyek segítenek gyorsítani a gyógyulást és csökkentik a tünetek kiújulásának az esélyét (Gentos, Peponem, Polstimol, Prostamol Uno, Prostazyn).
A krónikus prosztatagyulladás nagyon makacs betegség, a gyógyítása hosszadalmas, gyakoriak a visszaesések, ezért nagy türelmet igényel mind a betegtől, mind az orvosától.